Szóval Lujzi-mujzi egyszerűen szupercuki, néha határozottan emlős állatok tejének zsíros származékából készült, emberi táplálkozásra szolgáló zsiradékként bánik velem (ld. wikipedia: vaj). Elolvadok a mosolyától, amit egyedülállóan nemcsak szájjal produkál, hanem valahogy a csillogó szemeitől indul a szempilláin és szemöldökén át, apró hunyorgással átkötve a pofija felé, hogy egy óriási tátott szájú vigyorral úgy levegyen a lábamról, mintha nem már egy éve a következetes és szigorú nevelésre készülnék Spárta összes című saját nevelési jegyzetemből.

Szerencsére a puszilgatástól nem nő a gyerek, mert egyébként már akkora lenne, mint egy kiselefánt. Csorda. Pusziszámláló sincs rajta, ami kiakadhatna, úgyhogy kap rendesen. A kedvenc perverzkedésem arra épül, hogy amikor közel hajolok, simán arcon nyal azzal a kismacska nyelvével, szóval elég gyakran hajolok közel.

Teljes gyerekőrület esetén a szülők már a magzati kortól többes számban beszélnek, de azért ennyire még nem vészes a helyzet. Legalábbis reálisan látok, tehát szépen fejlődünk, már 444 hónaposak vagyunk (ebből 4,5 az ő része), 241 cm-esek (ő kb. 60), 32 fogunk van (hamarosan csak lesz neki is legalább egy), és kilókkal is igen jól állunk (ebből 7 az övé).

Egyre újabb dolgokat is művel. Például bukás nem az, amikor fél éven át szétbulizod az agyad, és a rendszer tesztelése érdekében esélytelenül elmész kollokválni, hátha mákkirályként kihúzod az átolvasott két tétel egyikét, aztán mégsem. Bukás az a nonfiguratív rókakoma, amit Lujzi akkor helyez el a válladon, amikor a legkevésbé sem számítasz rá. Ráadásul mindezt 12 dimenzióban, ami a következő képpen jön össze. Van ugye szélessége és hossza, na ez eddig kettő. Persze meg lehet próbálni gyorsan vízzel leöblíteni, de jó alaposan kell dörzsölni, mert kb. 2 mm méter mélyen beszivárog a szálak közé (ez a harmadik), kötött pulcsiban meg csak akkor közelíts, ha tesztelni akarod a Perwollt. A negyedik dimenziót - hogy még a hátadra is jutott - csak jelentős idő (5.) elteltével fedezed fel, amikor már büdös (6.), mint a dögkút. Ezt úgy lehet duplázni (már meg is van a 12), ha éppen az ülőgarnitúrán ülve történik az eset, és a teljes háttámla is megkapja a magáét, ami közel sem annyira lehetetlen, mint azt korábban gondoltam.

Amúgy a bőre az valami fantasztikum, olyan sima, hogy a Vuk meg a Karak messzire elkerüli. És persze szuperillatos. A múltkor autóillatosítóval terveztem feltuningolni a verdát, és feltérképeztem a kínálatot. Végül bedobtam a kosárba egy újautóillatú olajjal töltött műanyag bigyuszt, amit sikerült óvatosan úgy felbontanom, hogy az egész lötty a kezemben és a vezetőülés előtti szőnyegen landolt. Hát ilyen tömény újautó illat a Merkúr-telepen sem volt soha, szépen csorogtam haza négy lehúzott ablakkal. Mivel volt vagy nulla fok, az engem előzők biztosan azt gondolták, hogy már csak kelkáposztafőzelék volt a menzán rakott babos feltéttel, amitől feltaláltam a guruló komposztüzemet. Nekem meg azon járt a fejem, hogy ha lenne a választékban, én titokban biztos vennék babaillatú illatosítót (meg mellettem még vagy 2 milliárd nő), szóval bombabiztos piaci rés, nem is értem, miért nem csináltak még ilyet. Egyéb kreatív üzleti ötletre manapság nincs erőm, mert Lujzinak sajnos az alvás még mindig nem megy.

Cirka 2-3 óránként ébred, sírva követeli a tejadagját, bármennyire is trükközünk a napi ritmussal, időbeosztással, lefárasztással, stb. Néha nyomokban emlékeztet a luxushajók európai utasaira: napközben 3 óránként eszik, éjszaka midnight büfé, hajnalban room-service, reklamáció esetén hangosan hisztizik, jattot nem ad, és nem tudja kiejteni a nevem. Mindennek a tetejébe Katám kitalálta, hogy átszoktatás keretében néhány napig olyasvalaki menjen be éjszaka nyugtatgatni a kis tomboldát, akinek nincs anyatej-illata, nehogy visszaalvás helyett rágerjedjen a csemete. Az első pillanatban logikusnak tűnt a dolog, aztán kizárásos alapon rádöbbentem, hogy ez vagy én leszek, vagy hagyom anyósomékat beköltözni. Szóval kelek, mint a bimbó. Ez a gyakori ébredés viszont kikészíti az embert, néha konkrétan keresztbe állnak a szemeink, és nagyduzzogva éjszakánként már háromnál kevesebb, egyenként másfél-órás tantrális szexcsatával is megelégszünk.

Nyaralásról álmodni sem merek, régi utazós énem a vágyálmok tengerfenekén vegetál az emlékek alamizsnáján, ezért kimondottan örültem, amikor a minap egyszer csak többnapos külföldi tréningre küldtek, hogy kikupálódjak sebészeti sérvháló témakörben. Ráadásul olyan európai nagyvárosba, ahol még én sem voltam. Hát nagyon jó volt. Meg persze hasznos is, elvégre ha otthon elmesélném, mennyi mindent tanultam három nap alatt, Lujzi első szava valószínűleg a polypropilén lenne. Reggeltől estig okítottak, közben adtak egy csomó másnapra megtanulandó házi feladatot, de azért maradt idő magamra is. Többször terveztem például, hogy leugrok a konditerembe (10 €), de valahogy sehogy sem jött össze. Pedig igazán meg akartam erősíteni a Hesselbach-triangulusomat, nehogy holmi lágyéki gyengeség miatt egyszer csak a transversalis fasciám sac-jában némi belső szervem türemkedjen ki direct sérv képében, hogy aztán transabdominálisan pre-peritonálisan, netán totál extra-peritonálisan behálózzanak, mint pók a legyet. Ehelyett egyrészt túracipőbe (60 €) bújva nyakamba vettem a lábam, hogy kellő mennyiségű friss vért pumpálva az iliac vesselemen keresztül a femorális areamba gyorsan bejárjam a környék látnivalóit (25 €), másrészt, másrészt, másrészt!!!!!!!:

!!!!! minden éjszaka egyben aludtam legalább 7, azaz hét teljes órát.    

 .....minden másra ott volt a hitelkártyám....

Üdv, PéGyé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.