Tekintettel arra, hogy a minap fényes nappal 90 km/h-val úrvezető apósom előtt kb. 4 méterrel, a magas partoldalról elrugaszkodva, srévizavé az út fölött átugrott egy lóméretű szarvas, elő kell bányásznom megint valami aktuális-nosztalgikus-örökzöldet. 

Persze ilyen bevezető mellett én sem tudok elmenni csak  úgy szó nélkül, tehát elemezgessünk egy kicsit, mielőtt bárki aljas módon kételkedne. Szóval szemtanú nem volt, csak a szembe jövő fehér furgont úrvezető ismeretlen, viszont mivel ismeretlen, így olyan, mintha nem is lenne. Természetesen elhisszük, hogy pont ott volt, a lóméretű repülő csodaszarvas alhasi szalonnáján lobogó sárgásbarna szőrmebunda előtt-alatt néhány méterrel. A következő nagyon fontos pont, hogy apósom tényleg sosem autózik tintásan (már városon belül is sikerült taxiba parancsolnom vendégeskedést követően, lopakodó jellegű kertek-alatti hazavezetés helyett), bár alapvetően tényleg kiváló természetes tartósítószerként vizsgázik az esetenkénti pálinka-unicum-fröccs kombó. Tény, hogy nem fiatalabb nálam, és hiúságból szemüveg nélkül vezet, de azért szignifikáns különbség van egy négy méterre ugró szarvas és egy hét centire repülő rozsdafarkú fecske között. Még hogyha olyan nincs is, hogy rozsdafarkú fecske (csak tisztázom, mielőtt az ornitológusok magukhoz nyúlnának), csak simán rozsdafarkú, de ha nem írok fecskét, még valaki egy kiéhezett jetire gondol...  Ezt a hiúságot amúgy nem teljesen értem, mert én is szemüvegben vezetek, hát ki a rossebbet érdekel egyedül ülve az autóban, hogy valószínűleg nem a legutolsó divat szerinti szemüvegen át látom élesen a világot? Végülis ki látna meg, esetleg egy ismeretlen fehér furgonos, vagy egy bazinagy szarvas, ahogy vitorlázik egy sas mögött. Már gondolkodtam rajta, hogy biztonságmániásként felextrázom az ősök ezüstmetál verdáját egy multifokális szélvédővel. Csak az eléggé rezsis lenne, meg lehet, apósom kitérne a hitéből, amikor hirtelen észrevenné, hogy eddig nem egy fekete motorháztetejű, mercicsillagos hodályban ült... Visszatérve az ominózus esetre, az ijedtség és a pillanat törtrésze alatt pergő események, esetleg a rádióból a PartTimeLavór-t ordító Stevie Wonder tudják ugyan dramatizálni a dolgokat, mégis, ha valahol tényleg el tudok képzelni egy megaszarvasoknak rendezett közútátugró olimpiát, hát az csakis Somogy megye lehet. Ahol ugyebár - hogy egy kicsit frissítsük is magyar-nyelv applikációnkat - nem az út fölött KERESZTBEN ugrik az agancsos, hanem SRÉVIZAVÉ, ha van esetleg bárki, akinek ez nem lett volna tiszta. Miközben ugye megyünk a balatoni villához (nyaraló), hogy sikér (lapos) tányérból ebédeljünk, ha már túl dorozmás (göröngyös) a jég a tavon, és nem lehet korcsolyázni. Főleg, hogy idén be sem fagyott.

Szóval velem is történt már olyan, hogy vaksötétben száguldoztunk hazafelé valahol Somogy megyében egy fákkal szegélyezett útnak tűnő szafariparkban, amikor egyszerre csak megláttunk a reflektor fénycsóvájában egy termetes vadnyulat, amint átfutott előttünk az úton. Rögtön felderült az arcom, mert imádom az állatokat, majd lefékeztem 60-ra, hogy így lépésben menjek el a nyuszi mellett, amelyik a másik sáv szélén megállt, arccal kifelé.

Ez a nyúl azonban sajnos biztosan hiányzott az általános iskola azon osztályfőnöki órájáról, amikor a KRESZ és a simabőrűek veszélyeit ecsetelgette a nyúl-tanítónéni. Esetleg végstádiumos nyúl-kórban szenvedett és beugrott neki, hogy közlekedési balesetnél duplát fizető kockázati életbiztosítása megfelelő anyagi alapot teremt majd a családja következő két generációjának a répaföld öntözőrendszerének fejlesztésére, ha már az állami támogatás mellé nincs meg az önerő a tavalyi fagykár miatt. Amikor ugyanis már épp mellé értünk volna, vágott egy határozott hátraarcot és elénk rohant. Annyira hirtelen történt és annyira megdöbbentem, hogy se nem fékeztem, se nem kaptam el a kormányt (szerencsére). Sose volt még ilyen, de teljesen leblokkoltam. Aztán kopp és duplareccs alattam, sikítás és sírás mellettem, majd végre fék és vészvillogó. Majd néma csönd és halk pityergés, én meg meg sem bírtam szólalni. Lehet, hogy a szegény nyuszi nem látott minket a nagy fényárban és visszaindult, csak nem ért át. Azért csak két kerékkel mentem át rajta, mert néggyel nem lehet, bár rajtam nem múlt. Viszont ha négy gerince lett volna, akkor sem ússza meg. Amúgy semmit sem szenvedett, de ez akkor ott keveseket érdekelt.

Katámról tudni kell, hogy náluk otthon mindig is nyúlkultusz uralkodott. Nem kutyája volt, hanem nyula vagy nyolc évig, akit Bélának hívtak. Amikor először meghallottam, majdnem felröhögtem, hogy lehet ilyen idióta nevet adni egy nyuszinak, de a Nyúl-Béla már jobban cseng. Mindenesetre ennek megfelelően a pénztárcájában volt egy 48 cm²-es nyúlkép, míg rólam sokév romantikus randevúzgatás után egy 2x2-es, az is félig letakarva.

Na, erre én most elcsaptam a vadBélát. Álltunk még vagy fél percig, aztán ki sem szálltam, csak némán továbbmentem. Nem akartam látni, megfőzni sem, azt meg pláne nem, hogy zombiként megtámadjon. A következő faluban húzódtam csak félre, hogy megnézzem, mi maradt a kocsiból. Első ránézésre semmi gond nem volt vele, aztán csak észrevettem, hogy a nyuszi komplett befejelte a lökhárítót + széttört az alsó hűtőrács, aminek a darabjait bevágtam a hátsó ülésre. Kétségtelen, hogy a legstrapabíróbb autó a céges autó.

Mindez már évekkel ezelőtt történt, de mindig előfordul, hogy este/éjszaka úgy előznek meg közúton a bátor versenyzők, mintha állatkák csak a nesöneldzseografikon lennének. Arról nem is beszélve, hogy még autópályán is bele lehet futni akár nagyobb példányokba is. Szóval mindenkinek azt tanácsolom, ha vezetés közben olyan állatot lát, amelyik nem autóban ül, akkor gyors sandítás a tükörbe, aztán satufék. Vaddisznótól fölfelé meg tükör nélkül két lábbal. A négylábúak ugyanis megijedhetnek, aztán esetleg pont arra menekülnek, ahonnan jöttek, ha meg átértek és eltűntek, még mindig jöhet utánuk a haverjuk, vagy a pasijuk, netán a szeretőjük, vagy a szeretőjük férje, vagy bármi. Netán egy leszállási engedélyt kérő, vöbetűben repülő szarvascsorda, amint éppen elfelé iszkol egy fehér furgonnak látszó jegesmedvefalka elől.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.