Sokgyerekeseknek talán semmi újdonság, de a dokim szerint jobb, ha kiírom magamból, mintha szerekhez nyúlnék. Amúgy alapvetően szoktam kerülni az alsófertáji, olcsó poénkodást, mert az mégiscsak az ember magánügye, de ha ez van, hát ez van. Ráadásul lehet, hogy valakinek még segítek is.

Lujzi bombajó fej volt, hogy csütörtök este született. Így hétfőig három teljes estét biztosított nekem, hogy sikeresen leromboljam véreredményem minden fontosabb értékét a tejfakasztó-sorozatban. Kellő edzettségnek köszönhetően 1-2 nap alatt felépültem, túléltem, és tej is van, bár néha azt gondolom, hogy Katából RedBull folyik, amikor a gyerek inkább bőg alvás helyett (de ez a téma egy következő szösszenet lesz).

Ezt a modern kori tejfakasztást azonban történelmileg megelőzte egy régi jó népies hagyomány, hogy ugyebár a tejtermeléshez tömni kell a kismamát házi csodaételekkel. Legalábbis nálunk több oldalról is betámadtak a nagymamák madártejjel. Biztos nagyon hatásos - szorulás ellen főleg-, mindenesetre sikerült benyalnunk ilyen-olyan malfunkciót gasztroenterológiailag (magyarul fostunk).

Tiszta izgalom azután nyomozni, hogy ilyenkor lehet szoptatni vagy nem, a gyerek majd elkapja, vagy sem, stb. Nyugi, szoptatni lehet, az anyatej olyan védettséget ad, hogy a baba nem betegszik meg, legalábbis nem szalmonellától rakja tele a gatyát, csak úgy megszokásból. A lázra figyelni kell, hogy ne menjen 39 fölé, de megfelelő lázcsillapító, priznic, és az állatkertben a jegesmedvék ölelgetése bizonyítottan segít.

Én viszont nem voltam anyatejen - bár sokat álmodoztam a csomagolásról -, ezért félő volt, hogy én majd elkapom néhány nap késéssel, és akkor mire Kata felgyógyul, majd visszafertőzöm, aki majd újból visszafertőz engem, amikor már jobban lennék, és ha egy kicsit is továbbgondolom, ott állunk majd keresztbe tett lábakkal a kiscsaj gimnáziumi ballagásán vöröslő fejjel, ijedt pillantásokkal budi után kutatva.

A szalmonellát nem kaptam el, viszont csak megjelentek hasonló tünetek. Kiderült, hogy engem az egzotikus utazások során jelentkező hasmenést okozó campylobacterium fertőzött meg, mert egy fél országot lefedő egzotikus munkanapot megpróbáltam feldobni egy csirkemájas burekas-sal. Szóval benzinkúton maradjatok inkább a sajtos pogácsánál, azt is addig tetessétek be a mikróba, amíg ki nem jönnek a tűzoltók, hogy mi füstöl. Lényeg, hogy rögvest meghirdettem a családi karantént, hozzánk még az Obama is csak skype-on jutott be, steril webkamerán keresztül, szájmaszkban. Vadul diétáztunk, ami nem annyira hangulatfokozó. Az a jobbik, amikor nem is kívánsz semmit, kicsit levert vagy és elvagy teán egy hétig. A legrosszabb, amikor semmi bajod az étvágyaddal, de diétáznod kell. Ezek voltunk mi. Krumpli répával, és ha már unalmas, akkor répa krumplival. Közben egy dobos torta megtekintése képen. Csülökkel. A lokális mélypontnál rádöbbentem, hogy a társasház szellőzőrendszere úgy van a tökélyre fejlesztve, hogy a wc-nkbe pont a szomszéd néni frissen sült oldalasát lehetett érezni, hát majdnem lenyaltam a csempét. Remélem ők nem azt szimatolják a konyhában, amit…, ha igen, akkor hamarosan negyedáron felvásároljuk az egész épületet.

Most már jól vagyunk, viszont kisgyerekeseknek tanulságul öt pontban összefoglalnám a teendőket arra az esetre, amikor a mosolygós rokonok beállítanak egy vájling madártejjel (szerintem a név is onnan ered, hogy megeszed, és versenyezhetsz a libákkal egy hétig). Empirikus tapasztalatokkal bőségesen felvértezve a mai fejemmel ez tenném:

Egy: illedelmesen elfogadnám és mosolyogva megköszönném (nem kell 2 nap után összeveszni a családdal, ráér az egy hét múlva is, amikor már mindenki jobban ért a saját gyereked neveléséhez).

Kettő: csipkebokor-vessző.

Három: az egészet titokban szisztematikusan kikúrnám. A szisztematikusan a különböző sűrűségű komponensek gondos szétválasztását jelenti. Én ugyanis az egész maradékot egyben landoltattam a budiban, ezért a habcsókok még két nap, 45 lehúzást követően is vígan úszkáltak a domesztoszos lé tetején.

Négy: éthordós doboz kuka, zacskó kuka, és a szokásos alapos fertőtlenítés a köbön, aztán újra. És megint.

Öt: amikor anyuka kérdezi, milyen volt, az egekig dícsérném és kérném, hogy 20 év múlva ugyanilyen finomat csináljon, de addig inkább sült oldalast küldjön.

Anyósom sem akart rosszat és ráadásul a tojást is frissen vette a piacon. A piacon viszont pont azért szoktam elgondolkodni, mert a megbízhatónak tűnő nénikék egy része is a nagykerben vásárol, legalábbis kizárt, hogy a baromfiudvarban ő maga pecsételje meg Gizike nevű tyúkjának tojásait. Ha nincs rajta pecsét, akkor meg ki tudja mikor tojt Gizike, busz meg ritkán jön a városba, és addig eléggé kérdőjeles a HACCP-nek megfelelő tárolás. Zöldségnél ugyanez, vagy nagykerben veszik, vagy ő permetezte, de az a legrosszabb. A permetszeren lévő kettes betűmérettel leírt használati útmutatást tuti nem látja, ezért nosztalgiából időre megy az adagolás. Vödör vízhez 3 másodperc anyag-kanalazás, csak az nem biztos, hogy kis- vagy nagykanál kellett régen...

 A megoldás megint egyszerű. Saját disznók és kacsák nevelése a társasházi lakásban, mini-konyhakert az ablakban. A lépcsőházi folyosón megejtett disznóvágás és aratás után a felhalmozott alapanyagoknak megfelelően kiválasztod valami trendi főzőoldalról, hogy mi legyen az aznapi menü, és kész. Szalmonella sehol, és a szomszéd ingatlanokért felajánlott negyedáras ajánlatodat pedig simán eloszthatod kettővel.

' 79 óta tudjuk, hogy óvatosan a tojásokkal...

Jó étvágyat, üdv, PéGyé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.