Megint egy kispapa-bejegyzés, mert emellett a sírás-őrület mellett nem lehet elmenni szó nélkül. Szóval parádésan jól vagyunk, olyan jól, hogy nincs is kedvünk éjszakánként egyhuzamban 3 óránál többet aludni, mert akkor hamar elsuhanna mellettünk az idő. Ki kell élvezni minden pillanatot, ezért alvásra nem pazaroljuk a teljes éjszakát. Látszólag sem fáradtak vagyunk, hanem zombinak készülünk a farsangon, és már előre gyakorolunk.

Az igazság az, hogy a gyerek elromlott, még mielőtt megjavult volna. A sárgaságot legyűrve elővette a rosszcsontabb énjét és emiatt Katával sokszor nézünk egymásra, hogy akkor most mi a fenét üvölt. Sajnos még nem tudja megírni e-mailben vagy sms-ben, hogy fater, ez a gond, ennyit utalj, azt intézd el, aztán relax. Ehelyett sír. Valami egészen elképesztő frekvenciát és hangerőt megütve. Nem is értem, ilyen kis légköbméterből hogy jön ki ekkora volume. Szerintem hamarosan eléri a max. hangerőt, mert ha arányosan nőne a testével, akkor a PaDöDö mikrofon nélkül tartana nyitókoncertet a Szigeten. A Gellért-hegyről. Amikor nem érem el az anyját telefonon, mindig gondolkodok rajta, hogy a felvett gyereksírást mentem el neki csengőhangként, csak szegény egy kósza éjszakai téves hívás esetén rutinból csukott szemmel megszoptatná a telefont.

A korábban kőbe vésett alapszabályaink már rég sehol, igen, már volt az ágyunkban, és felvesszük, ha ordít, sőt, néha hagyom, hogy rajtam aludjon el. Egyébként ez valami bődületesen jó érzés, tisztára olvadozok, amikor rajtam szuszog, csakhát úgy terveztük, hogy nem szoktatjuk hozzá, máskülönben később majd mi isszuk a levét. Mindenesetre nagy trükkmester a bébilányka, addig-addig ordít elviselhetetlen hangon, hogy csak a mellkasomra veszem, ott mindig nagyon jól ellenne. Ebben nem különbözik akármelyik fehér nőtől 18 és 45 között. Amikor már itt is rákezd, na akkor jön a szakirodalom. Kata átnyálazott egy raklap könyvet, mielőtt felborítottuk a nyugodt hétköznapjainkat, és kértem, hogy a leghasznosabbnak tűnőt foglalja össze 1-2 mondatban. A Suttogó-s kirohanás alapján tehát végső elkeseredésemben susogok a gyerek fülébe (amiből biztos alig hall valamit, mert ő közben ordít az enyémbe), és közben úgy simogatom a kis fejét, mintha az anyaméhben lévő magzatvíz áramlana a kobakja körül. Ez nagyon hatásos dolog, mert már jobban ssssssssssssselypítek a Bódy Sylvie-nél, a gyerek fejéről meg határozottan kopik a haj. Próbálkozok cumival is közelíteni, de ha kellőképpen felpörgette magát, akkor úgy püföli a kezem, mint Rocky a félsertést. Sötétben botorkálva külön művészet megtalálni a cumit az ágyában, ezért fogok majd foszforeszkálósat venni. Addig meg tapogatok, aztán ha megvan és betömöm vele a száját, nyertem kb. 3 percet. Ha rögtön ordít, akkor nem a száját találtam el.

Amikor még anno épületgépészetet tanultam x+1-edik szakmámhoz, szépen végigvettük a hangszigetelő anyagokat, hogy tudjuk, mit hagyott ki az építtető, amikor halljuk, hogy mit suttog a szomszéd a Barátok Közt alatt. Jelentem, a világ legjobb hangszigetelője a cici, mert amint a gyerek beveszi a szájába, mintha sohasem sírt volna. Mennyei. Nyugalom, megkönnyebbülés, Doberdo. Mintha hirtelen légnyomást kapnál és megsüketülnél, csak nem vérzik a füled. Persze nem sokáig, mert a kicsike úgyis talál következő indokot a sírásra, bár igazából indok nélkül is tolja. Azt mondjuk megértem, amikor azért bőg, mert én öltöztetem fürdetés után, és általában pont egy végtagjával végzek, mire Kata már rég ráadná az egész aktuális szettet. Gyakorolnom kell, elvégre fiatal koromban nem mindennap adtam rá bőrkesztyűt egy menekülő polipra.

Lujzi (szlovák nevén Orbákova) sírását egy 5-ös skálán lehet mérni. Amikor lila, mint a tavaszi orgonabokor és közben nem vesz levegőt, na az a 2-es. Az 5-öst még nem próbáltuk, akkor valószínűleg már anya is ugyanazt produkálja kánomban. Ráadásul a bébiőr miatt néha sztereóban nyomja. Apa nem sír, mert az nem férfias. Inkább szép csendben az alkohol felé fordul. Főleg, hogy mindenki azzal riogat, majd akkor jön az igazi nonstop hangorkán, amikor jön a foga. Király, mert a fogak jönnek úgy 25 éves korig, utána meg mennek.

Lényeg, hogy Lujzi szépen nő, eszik rendesen, és végülis a hangrendszerét is le lehet fagyasztani, mert a hidegben a babakocsis sétálást rendszeresen végigszunyálja (nem is tudom, minek fűtünk itthon).

Egyébként szupercuki. A legjobb képek fent vannak a gyerekelado.hu-n, bár már belemennénk talán cserébe is. Akinek például nagyon jóalvó, csendes gyermeke van és mégis fáradtnak érzi magát, az igazán kipróbálhatná a cserekonstrukciót, hogy még jobban értékelje saját helyzetét és ettől felfrissüljön. A kölcsönkapott jó babát mi pedig kiközvetítenénk olyan érdeklődő leendő szülőknek, akik csak rá akarnak hangolódni a dolgokra. És ebben a néhány napban pont elmennénk egy hangszigetelt ablaknélküli hotelszobába, és aludnánk úgy 70 órát egyben.

Békés-kellemes-CSENDES ünnepeket kívánok. Nektek is. Üdv, PéGyé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.